Tartalomjegyzék
Az iskolai zaklatás vagy bullying egyre népszerűbb téma, ami egy pozitív dolog, hiszen csak azokra a problémákra találunk megoldást, amelyeket kimondunk, amelyekről beszélünk.
Videónkban Porkoláb-Minarik Annamari klinikai szakpszichológust kérdeztük a zaklatásról, arról, hogy szülőként mit tehetünk, ha a gyerekünk környezetében bullying történik, vagy ha netalántán a gyerekünk ennek résztvevője vagy maga az áldozat. Szó esik arról is, hogy intézményi szinten mit várhatunk el az iskolától, illetve mikor érdemes azon elgondolkodni, hogy iskolát váltunk.
Fogadjátok sok szeretettel!
Mi is pontosan a zaklatás?
Eszti: Sziasztok Mamik! Sajnos az iskolákban gyakori jelenség a bullying, ami a gyermekek számára is nagyon fájdalmas helyzet, de akár adott esetben az egész családi rendszert terhelheti. Az iskolai zaklatásról fogunk ma beszélgetni, a vendégem pedig Porkoláb-Minarik Annamária klinikai szakpszichológus. Szia Annamari.
Annamari: Szia! Sziasztok!
Eszti: Mit tekinthetünk iskolai zaklatásnak?
Annamari: Nagyon sokféle formája van az iskolai zaklatásnak, mint például a fizikai erőszak, amikor valakit megvernek, kigáncsolnak, bántanak; a verbális zaklatás, amikor csúfolják, megszégyenítik a gyereket; a társas zaklatás, amikor kirekesztenek valakit, vagy viccet csinálnak belőle, és a cyberbullying is ide tartozik, amikor az internetet vagy a közösségi médiát felhasználva csinálnak valamit valakivel, amitől ő megszégyenül vagy megbántódik, vagy netán olyan hírét keltik, ami neki káros következményekkel jár.
Eszti: Kiből lesz zaklató és kiből lesz áldozat?
Annamari: Hát ez sajnos nem egy egyszerű kérdés. Próbálták korábbi kutatások alapján meghatározni, hogy milyen jellemzők mentén lesz valaki zaklató vagy áldozat, de nincs egy egységes teória erre, mivel ez egy nagyon komplex jelenség. Beletartozik a gyerekeknek a személyisége, a közösségben betöltött hatalmi pozíciója és beletartozik az egész közösség is, az iskolai kultúra vagy az osztálylégkör, illetve a családi háttér is.
Ezért nem egyértelműsíthető egy vagy két konkrét tulajdonság, de vannak olyan hajlamosító tényezők, amikre érdemes odafigyelni. Ha a zaklatót nézzük, akkor sajnos el lehet mondani, hogy nagyon sokszor zaklatott gyerekekből lesz zaklató más körülmények között. Elképzelhető, hogy őt magát is bántalmazták vagy bántották, de az is lehet, hogy otthon van valamilyen bántás, vagy olyan helyzet, ami számára nagyon frusztráló. Ilyenkor ennek egyfajta megjelenése lesz a bántalmazás. Aztán sokszor a zaklató dominanciaharca áll a helyzet mögött, elképzelhető, hogy így szeretne valamit irányítani, így szeretne hatalmi pozícióba kerülni – mert máshogy nem megy. Ez is lehet a háttérben.
Az áldozatoknál meg általában az lehet a fő ok, hogy az illető valamiben más, mint a többiek. Ez nagyon sok mindenre kiterjedhet, és nem csak olyan dolgokra, amik mondjuk valamilyen negatív megkülönböztetést okoznak, hanem lehet például az is, hogy nagyon jó tanuló, vagy nagyon okos, vagy nagyon ügyes. Tehát a versengés is kiválthat ilyen viselkedést, láthatjuk, hogy nagyon összetett ez a dolog. Ha van valami specifikus dolog, ami megkülönböztet, akkor lehet, hogy hogy predesztinálja, azaz valamilyen módon elővetíti azt, hogy a zaklatott, áldozat lesz valakiből.
Milyen következményei lehetnek a zaklatásnak?
Eszti: Milyen következményei vannak a bullying-nak?
Annamari: Sajnos elég komoly következményei lehetnek a bullying-nak, egyrészt, nagyon önbizalomromboló, ez azt hiszem nyilvánvaló, másrészt sokszor társas izolációt okoz. És sajnos ahogy elszigetelődik a gyerek, az rengeteg mentális következménnyel jár, a szorongástól kezdve a depresszión át sajnos egészen el tud jutni az öngyilkosságig is ez a folyamat. Ezek igen súlyos következmények, és emellett sokszor megjelennek a testi tünetek is, azaz fizikai tünetekben is megnyilvánulhat.
A fizikai zaklatás jelei meg is látszanak, de mivel a szorongás testi tünetekben is megnyilvánul, ezért ennek a jeleit is érdemes figyelni. Ide tartozik mindenféle fejfájás, gyomorfájdalmak, és hasonló testi panaszok. Illetve az is nagyon fontos információ lehet, ha a tanulmányi eredményben hirtelen változás lép fel, leromlik a gyerek tanulmánya, hiszen ilyen esetben nem tud koncentrálni, azaz a bullying ezeket a kognitív képességeket is befolyásolhatja.
Mit tehet a szülő?
Eszti: Mit tehetünk szülőként, ha a mi gyerekünk az áldozat?
Annamari: Hát nagyon fontos, hogy szülőként tudjunk róla, ezért fontos lenne, hogy a gyerek elmondja nekünk mi történik vele. Ha elmondja, akkor mindenképp támogassuk, és a legfontosabb, hogy validáljunk, azaz ismerjük el az érzéseit, és hallgassuk meg, amit mondani akar. Adjunk vigaszt, ahogy tudunk, és mindenképpen tegyünk lépéseket is az ügyben, hogy ezt valamilyen módon megakadályozzuk. Sajnos az általában nem elég, ha csak házilag teszünk lépéseket. Nem elégséges és nem is mindig az a célravezető, ha a gyereket felvértezem ez ellen, bár ez egy nagyon fontos szempont. De ha csak ez marad, akkor ezzel erősíthetem is benne az áldozat szerpet. Épp ezért, fontos, hogy az intézménnyel is felvegyük a kapcsolatot, be kell vonni az iskolát, és a pedagógusokat is, illetve a bántalmazó gyerek szüleit is lehetőség szerint. Ezt komolyan kell venni, és együtt el kell indulni abba az irányba, hogy valamilyen megoldás születhessen. Mindenképp segíteni kell a gyereknek.
Eszti: És mi van akkor, ha a gyerekem nem akar erről beszélni?
Annamari: Hát sokszor előfordul ez is sajnos. Akkor nyilván azokra a jelekre érdemes odafigyelni, amikről korábban beszéltünk. Majdnem mindenre elmondható, hogy ha valami probléma van a gyerekkel, de nem beszél róla, lesznek árulkodó jelek, amik általában hasonlóak, és ezek mentén észrevehetjük, hogy valami zajlik a háttérben, amivel foglalkozni kell: ilyen például egy hirtelen viselkedésváltozás, vagy a hirtelen leromló jegyek.
Ezek mind jelzésértékűek lesznek, jelzik, hogy valami nem oké, nem stimmel. Az is ilyen jel, ha hirtelen kevesebbet akar a társaival együtt lenni, kezd egy kicsit így izolálódni, visszavonulni magába. Vagy a testi bántalmazásnál, ha takargatja magát, ha nagyon úgy tűnik, hogy nem akarja mutatni magát, vagy észrevesszük, hogy rejtegeti magát. Oda kell figyelni, hogy ha vannak olyan jelek, amik nem szokványosak, akkor mindenképp érdemes elkezdeni beszélgetni a gyerekkel, kideríteni, mi lehet a háttérben. Ehhez nagyon fontos, hogy jó kapcsolatban legyünk a gyerekkel, hogy bízzon bennünk, hogy tudja, nekünk bármit elmondhat, és segíteni fogunk neki.
Eszti: Egy fokkal nehezebb szerintem az a helyzet, amikor a mi gyerekünk a bántalmazó. Ilyenkor szülőként mit tehetünk?
Annamari: Hát az is nagyon nehéz. Amikor ezzel szembesülünk szülőként, akkor ezt mindenképp érdemes két irányból is megközelíteni. Az egyik az az, hogy elmagyarázzuk a gyereknek, hogy ez nem oké, és egyértelműen felállítjuk azokat a kereteket és határokat ami jelzi, hogy ezt így nem toleráljuk, és jelezzük azt is, hogy ha így viselkedik, annak bizony rá nézve következménye van. Ez egy nagyon fontos dolog.
A másik irány, ami szintén nagyon fontos, hogy azt is megpróbáljuk megtudni, mi van ennek a hátterében. Mert lehet, hogy ő is bántalmazott volt például, vagy valami olyan zajlik az életében, amiről nem tudunk, és valami okként ott lesz a viselkedés hátterén. Ezért mindig próbáljuk megérteni az okokat is. Ez is nagyon fontos, hogy ezt a szempontot is figyeljük, én e kettő mezsgyéjén indulnék el.
Ha pedig úgy érzem, hogy tehetetlen vagyok, vagy valami nagy falba ütközöm, akkor akár a szakembereket is be kell vagy be lehet vonni. A lényeg, hogy minden esetben meg kell érteni, hogy miért történik, ami történik, és egyértelműsíteni kell, azt is, hogy így tovább nem mehet. Ha sejtem, hogy mi lehet a háttérben, akkor azzal foglalkozom, ha pedig azt látom, hogy a gyerek szociális készségei vagy az empátiája még nem megfelelő, és nem érti jól, hogy az amit csinál, mit okoz, vagy miért nem jó, akkor erre reagálok, és fejlesztem ezeket a készségeit, vagy ebben mutatok mintát neki, tanítom.
A gyerekek modellkövető viselkedése nagyon fontos. Ez nagyon erőteljes, ezért sokszor ha én mutatok neki mintát arra, hogy bizonyos helyzetekben hogyan lehet máshogy viselkedni, vagy segítem benne a perspektívaváltást azzal például, hogy megkérdezem, vajon te hogyan éreznéd magad egy ilyen helyzetben, akkor taníthatom arra, hogy egy picit együttérzőbb legyen, és mondjuk máshogy cselekedjen.
Mit várhatunk el az iskolától?
Eszti: A bullying helyszíne leggyakrabban az iskola, ezért azt gondolnám, hogy a szülők felől egy elvárás lehet az, hogy a pedagógusok az ilyen helyzeteket ott helyben kezeljék. Szerinted milyen eszközei vannak az iskolának?
Annamari: Hát ez is egy nagyon nehéz kérdés, mert azt gondolom, hogy amíg nincs az iskoláknak egy kidolgozott policy-ja arra, azaz munkarendje arra, hogy mondjuk mit és hogyan kell csinálni egy ilyen helyzetben, addig sajnos elég eszköztelenek az iskolák. Sajnos nálunk Magyarországon tudomásom szerint még nincs egy hivatalosan kidolgozott folyamat arra, hogy hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket.
Nyilván a pedagógusok is látják, ha történik valami ilyesmi, és ahogy én érzékelem, sokszor meg is próbálják ezt különféle eszközökkel kezelni. Ez iskolánként nagyon eltérő, de fontos, hogy tudjuk, igenis be kell őket is vonni a folyamat kezelésébe. Azonban az nem megfelelő elvárás, hogy csak és kizárólag a pedagógus kezelje a helyzetet, azért mert az iskolában történik, de az viszont nagyon fontos, hogy tudjanak róla, ha van ilyen. Sajnos nem mindig egyértelműen látható mi az ami történik. A gyerekek nagyon hamar, már óvodás korban megtanulják azt, hogy hogy lehet úgy bántani vagy kirekeszteni valakit, hogy azt ne vegye észre felnőtt. Megtalálják azokat a helyeket, amikor kontroll nélkül vannak, és legtöbbször ott történnek ezek. És az már nagyon nehéz, amikor egy osztályközösségben valaki peremre került.
De ha jó kapcsolat van a diákok és a pedagógusok között, akkor azért a pedagógusok észre szokták venni, hogy mi zajlik, és megpróbálnak valamit tenni. Én azt gondolom, hogy összefogásra van ilyenkor szükség, a pedagógus, és ha kell, akkor akár az intézményrendszer, a családok, és a gyerekek együttes bevonásával kell megtanulni a helyzetet kezelni. És persze az is nagyon jó lenne, ha társadalmilag is kezelnénk ezt. Mert ahogy korábban mondtam, ez a modellnyújtó viselkedés erőteljesen benne van abban, hogy milyen skill-ekkel, készségekkel rendelkezünk mondjuk konfliktusok megoldása terén. Ha sikerül pozitív kultúrát kialakítani az osztályteremben, ahol az együttműködést serkentjük, vagy ahol konfliktuskezelő skill-eket is tanítunk, akkor azzal megtámogatjuk azt, hogy ne forduljanak elő ilyen helyzetek.
Mikor érdemes azon elgondolkodni, hogy iskolát váltson a gyerek?
Eszti: Tegyük fel, hogy megtörténik ez az összefogás szülők és akár pedagógusok között is. Viszont van e az a pont, amikor el kell gondolkodni azon, hogy a gyerekünket érdemes esetleg egy másik iskolába átvinni?
Annamari: Én azt gondolom, hogy minden helyzet egyedi, de természetesen a gyereknek ebbe elég komoly beleszólása kell legyen. Általában nem akkor szokott ilyesmi előfordulni, amikor az iskola, a szülők és a gyerekek is összefognak, azért, hogy megszűnjön a zaklatás, hanem általában akkor szokott ez a helyzet előállni, ha magára marad a gyerek valamelyik területen, és mondjuk nem a szülő felől, hanem vagy az iskola, vagy a bántalmazó oldaláról nem történik meg a változás.
Azt gondolom, hogy igen van az a pont, amikor egyébként nem hagyom ott a gyereket egy olyan helyzetbe, ahol testileg vagy érzelmileg annyira sérül, hogy annak látható jelei vannak, hogy nem tud túljutni rajta, hogy tényleg olyan fizikai vagy, vagy pszichés következményei vannak a bullying-nak, vagy ha egyértelműen meg tudja fogalmazni, hogy ő oda nem hajlandó bemenni. Ha a gyerek ezt kéri, akkor nyilván tiszteletben kell tartani.
De az is egy nagyon nehéz dolog, mert ezek a közösség váltások sem ideálisak a gyerekek életében, hiszen normál esetben a közösség egy nagyon fontos megtartó erő. Ha azonban nem az, mert senki nincs, akivel kötődhetne, vagy ha nagyon kilóg a gyerek belőle, vagy kiveti magából a közösség olyan módon, ami neki annyira bántó vagy ártalmas, hogy azt minden módon látom, legyen az fizikai, érzelmi vagy kognitív tünet, akkor igen, ez a lépés is lehet egy jó lépés.
Eszti: Egyébként maga a fogalom, hogy bullying ez is szerintem az elmúlt időkben terjedt el itthon, hogy ennek most már van egy ilyen konkrét neve, és ezért én nagyon sok olyan posztba futottam bele tavaly is, tavalyelőtt is iskolakezdés környékén, amit szülők osztottak meg, hogy hogyha látod azt, hogy valakit bántanak az iskolában, menj oda hozzá, segíts neki, szóval, hogy nekem nagyon tetszik az, hogy elindultunk ebbe az irányba, hogy talán a legtöbb szülő ezzel kapcsolatban egy kicsit tudatosabb. Ha nem is az én gyerekem az, aki mondjuk ennek az áldozata, de hogy ez egy probléma, és hogy és hogy itt egyébként a gyerekek tudnak egyébként egymásnak segíteni?
Annamari: Abszolút, és nagyon jó, hogy ezt mondod. Egyébként én is ezt látom, sőt, én a pedagógusok felől is érzem azt, hogy igenis szeretnének eszközöket, szeretnék kezelni ezt a jelenséget. Azt látom, hogy az utóbbi időben elindult erre valamilyen kezdeményezés. És valóban ott vannak a szemlélők is, akik a harmadik szereplői ezeknek a helyzeteknek, akik csendestársként vannak jelen, úgy, hogy aktívan a zaklatásban nem tesznek semmit, de ellene sem.
Az ő szerepük is nagyon fontos, mert pontosan akkor válik az egész helyzet nagyon élessé az áldozat számára, amikor egyedül marad, vagy izolálódik. De ha ez nem tud megtörténni, mert a többi gyerek oda tud menni és védelmébe tudja venni, segít neki, akkor egyébként ez a probléma egészen jól kezelhetővé válik. Éppen ezért az is egy nagyon fontos része ennek a folyamatnak, hogy a gyerekeinket is tanítsuk meg arra, hogy mi a helyes és mi a nem helyes, és hogy hogyan tudnak fellépni, ha valami olyan történik, ami nem helyénvaló. Azt gondolom, hogy minél többet beszélünk erről a témáról, annál többekhez eljut majd, és akkor remélhetőleg idővel lesz olyan kezelési mód, ami elterjed, és szépen lassan elindul valami pozitív irányba.
Eszti: Köszönjük szépen, hogy itt voltál velünk Annamari.
Annamari: Én is köszönöm, hogy meghívtatok!
Eszti: Köszönjük nektek a figyelmet! Ma még legközelebb találkozunk! Sziasztok!
Annamari: Sziasztok!
Ha tetszett a videónk, kérlek oszd meg, az alábbi lehetőségek egyikén, hátha más szülőnek is segíthetsz vele.